Evangélikus Egyszeregy :: Vasárnapi istentisztelet :: Úrvacsora

Luther Márton Kis Kátéja röviden és tömören ezt tanítja az úrvacsoráról: "Mi az oltáriszentség? Felelet: Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet Krisztus maga azért rendelt, hogy azt mi, keresztények együk és igyuk." (Luther: Kis Káté. Az úrvacsora magyarázata) Majd valamivel később mindehhez hozzáteszi, hogy ez a hívők számára azért fontos, mert a szentségben Jézus igéi által bűnbocsánatot, életet és üdvösséget nyernek.

1.Az úrvacsora szentségét Jézus Krisztus a halála előtti utolsó estén szerezte (azaz alapította és rendelte el), amikor tanítványaival együtt elfogyasztotta a húsvéti bárányt. A húsvéti vacsora az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulás emlékvacsorája volt Izráel népe számára. Bárányt fogyasztottak a vacsorán annak emlékére, hogy annak idején is a leölt bárány vére szerzett szabadulást a halálból.

Az úrvacsora szerzésével Jézus Krisztus megmutatta, hogy mi fog vele történni a keresztfán. Ahogyan a búzaszemet megőrlik és így lesz belőle kenyér, a szőlőszemet összepréselik és így lesz belőle bor, Jézus teste is megtöretik, vére pedig kiontatik. Ő tehát az "Isten Báránya", aki elveszi a világ bűneit. Így lép az Ószövetség vacsorája helyébe az Úr vacsorája.

2. Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy ezt cselekedjék az ő emlékezetére. Vagyis hogy újra és újra ismételjék meg azt, amit ő tett: osszák ki egymás között és vegyék magukhoz a kenyeret és a bort. Jézus rendelésére ünnepli tehát az egyház az úrvacsorát. A kiosztással együtt mindig elhangzik Krisztus rendelése és igéje. Ez az ige teszi az egyszerű étkezést szentséggé: Jézus Krisztus testévé és vérévé. Hogy ez hogy történhet, arra nincs és nem is lehet emberi magyarázat, Jézus szavai azonban egyértelműek: "Ez az én testem... Ez a pohár az újszövetség az én véremben..."

3. De Jézus a keresztfán nemcsak életét adta oda, vagyis meghalt az emberért, hanem le is győzte a halált. Feltámadott! Az úrvacsorában az élő, feltámadott Jézus jön teste és vére által bocsánatával és békéjével a benne reménykedőkhöz, hogy közösségre lépjen velük és így önmagán keresztül egymással is közösségbe állítsa az egyház tagjait. Jézus maga egyesíti mindazokat, akik hozzá járulnak.

4. "Valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön." (1Kor 11,26) - írja Pál apostol. Az úrvacsora ezért nem egyszerűen a Jézus halálára való emlékezés, hanem a feltámadott és élő Krisztussal való közösség, ill. az ő visszajövetelére való várakozás alkalma is. Nemcsak a múlt, de a jelen és a jövő felé is irányítja az ember figyelmét. A keresztény egyház azért várja Jézus Krisztust, mert ígérete szerint aki benne bízik, az halála után is vele lehet zavartalan, teljes közösségben. Az úrvacsora előképe annak a mennyei vacsorának, melyre majd Krisztus fogja összegyűjteni övéit.

5. Mindez azonban egyedül hittel ragadható meg az ember számára. Az evangélikus tanítás szerint mindenki, aki részt vesz az úrvacsorai közösségben, Krisztus ígérete szerint az ő testét és vérét kapja. Aki hit nélkül veszi, az méltatlanul járul az oltárhoz, ezért "ítéletet eszik és iszik önmagának" (1Kor 11,29) Szükséges hát, hogy az úrvacsorát ünneplők ráhagyatkozzanak és bízzanak Jézus ígéretében, belekapaszkodva abba a jézusi szóba, miszerint az úrvacsora értük adatott bűneik bocsánatára.