|
|
|
|
MIT JELENT NEKEM A LELKÉSZI SZOLGÁLAT? Egy pályakezdő lelkésznő a lelkészi szolgálatról Én egy 24 éves evangélikus lelkésznő vagyok. Kétszeresen izgalmas helyzet ez: fiatal kezdő vagyok, ráadásul nő. Az emberek Magyarországon, amikor felkeresik a lelkészt, többnyire arra számítanak, hogy egy őszülő halántékú férfit találnak a hivatalban. Naponta megesik velem, hogy amikor ajtót nyitok a lelkészi hivatalba érkezőknek, akik a papot keresik, elkerekedik a szemük, amikor velem találják szembe magukat. Lelkészi tapasztalataimról még nem nagyon beszélhetek, túlságosan kevés idő telt még el a lelkésszé avatásom óta. Egy kezdő lelkész mindennapjairól azonban mondhatok néhány szót. Első gyülekezetemben, első szolgálati helyemen vagyok most. Egy olyan városban, ahol előtte csak kirándulni voltam. A város nagy, az átlagos evangélikus gyülekezeteinkhez képest a mi gyülekezetünk is nagy, ráadásul kisebb leánygyülekezet is tartozik hozzá (ez olyasmi, mint a leányvállalat, csak éppen gyülekezet). Az első, amivel szembesültem, hogy nagyon sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy igazán megismerjem ennek a közösségnek a tagjait. Idősebb kollégák azt mondják, ahhoz, hogy a lelkész átlássa a gyülekezeti szálakat, és otthon legyen a munkájában, körülbelül öt év szükséges. Érthető, hiszen ahhoz, hogy biztonsággal tudjunk alkalmakat szervezni, sokszor nem csak a saját gyülekezeti kereteinket kell ismerni, hanem a helybéli, városbeli-falubéli lehetőségeket is, nem is beszélve a többi felekezet papjairól, munkatársairól. Visszatérve a mindennapjaimhoz, a munkámhoz: ugyanúgy, mint a férfi kollégáim, én is tartok istentiszteleteket, keresztelek, esketek, temetek. Tartok bibliaórát, ifjúsági bibliaórát. Tartok baba-mama kört gyülekezetbeli anyukáknak és babáiknak, meg azoknak, akiket magukkal hoznak. Tanítok hittant óvodásoknak, iskolásoknak. Folytatok lelkigondozói beszélgetéseket azokkal, akik igénylik. És látogatok: idős embereket, hittanos gyerekeket és szüleiket, olyanokat, akik kérik, és olyanokat is, akik maguktól nem kérték ezt, de szeretném, ha éreznék, hogy fontosak a gyülekezet, és elsősorban az Úristen számára. Amikor még teológusként, a Teológia énekkarával jártuk az országot, az egyik gyülekezetünk gondnoka, tehát egy erős hitű ember megkérdezte tőlem: "Miért akar egy fiatal nő lelkész lenni?" Akkor azt válaszoltam, azért, mert az Isten a legfontosabb az ember életében. Ma már azt is hozzáteszem: azért, mert nőként ezt egy kicsit másként tudom elmondani, mint ahogyan egy férfi beszél erről. |
Nyitólap -
Tartalom -
Idegen szavak -
Impresszum |