Evangélikus Egyszeregy :: A konfirmáció :: Az én konfirmációm :: Interjú Szabó Andrással, egy lelkészházaspár gyermekével

Szüleid lelkészek. Sajátos helyzetben élted át a konfirmációt. Milyen emlékeid vannak?

Apám konfirmált. Ő végezte a felkészítést és a vizsgát is. Nálunk nem is lehetett másképp, csak úgy, ha előtte legalább egy évig hittanra is járt valaki. Nagyon jó társaság volt. 22-24-en voltunk, és nagyon sokfelől jöttek az emberek. Többnyire nem túl egyházias fiatalokból állt a csoport. Sokan közülük mai napig a barátaim. Előtte is több évig együtt jártunk hittanra, és osztálytársaim is voltak köztük.

Mint papgyerek, biztosan kitűntél a többiek közül tudásoddal. Mennyi előnyöd volt?

A konfirmációi kátét, emlékszem, a vizsga előtti napon nagyon lelkesen tanultam nagyanyámék udvarában. Sok helyen szokás, hogy a lelkész előre megmondja mindenkinek, mit fog kérdezni tőle, de mi nem tudtuk előre, hogy ki melyik kérdést kapja. Emiatt persze izgultam. Amennyire emlékszem, voltak olyan kérdések, amelyek meglepetést okoztak számomra, de azért igyekeztem mindenre válaszolni. A vizsgán nem én szerepeltem a legjobban.

Egy lelkészcsaládban is úgy ünneplik a konfirmációt, mint máshol?

Természetesen ez egy nagy családi ünnep volt nálunk. Érdekesen keveredtek a generációk és a különféle kegyességi irányzatok. Apai nagyapám is lelkész volt, és az ő családja részéről keményebben álltak a dologhoz, míg a nagyanyám részéről, az irsai ágon inkább érzelmileg. Mindenki hozta viszont a saját értékeit. A Bibliába, amit kaptam, mindenki írt valamit. Leginkább személyes hangvételű a nagyapám bejegyzése. Ezt csak mostanában vettem észre igazán.

Konfirmációdat követően folyamatosnak mondható a hithez való viszonyulásod?

Külsőleg igen. A templomba járás és vallásgyakorlás szempontjából folyamatos. Ugyanakkor az én életemben is különféleképpen alapultak a dolgok. Sok változást éltem át. Nagy élményt jelentett számomra az első úrvacsoravétel. Ezután is sokáig nagy lelki megrázkódtatást jelentett az Úr színe elé állás, a bűnvallás, a liturgiában.

A hivatás választásod jelentett-e valami döntő változást a hitéletedben?

A Fasori Gimnáziumba jártam, és egy bizonyos fajta vallási kegyesség mindig is jelen volt az életemben.

Ezek szerint az, hogy más irányú tanulmányok után mégis a teológiát választottad, nem köthető össze valamiféle többlet elkötelezettséggel?

Egy határozott pont volt az életemben, ez kétségtelen, de nem mondható valamiféle megtérésnek. A teológiával való foglalkozás számomra elsősorban értelmi tevékenység, ami persze sokat segít az engem személyesen érintő kérdések megértésében is.