|
|
|
KEZDETEK
Az első gyülekezetek Izraelben és Kisázsiában
Az első gyülekezet pünkösdkor, a Szentlélek kiáradását követően alakult. Péter felszólítására és a Szentlélek eljövetele megrázó élményének hatására háromezren csatlakoztak az első, jeruzsálemi gyülekezethez. "Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban." (ApCsel 2,42). A Kr. u. 49-ben Jeruzsálemben megtartott apostoli zsinat szakította el aztán végérvényesen a kereszténységet a zsidóságtól, a zsidó vallástól, egyúttal nyitottá tette azt az egyetemes világ felé. Az első jeruzsálemi gyülekezet, ez a fiatal keresztény közösség eleinte még nem vált el a jeruzsálemi zsidó templomtól. Valamennyien zsidó származásúk voltak, a zsinagógában imádkoztak és éltek az úrvacsora szentségével. Más az eredetük azonban az első gyülekezeteknek Kisázsiában és görög földön. Ezek már missziós gyülekezetek voltak, abban az értelemben legalábbis, hogy a kereszténységre tért zsidók vitték ezekre a helyekre az evangéliumot: ők voltak, akik a "pogánykeresztényeket" megkeresztelték és gyülekezetbe szervezték. A páli levelek az ilyen frissen alakult missziós gyülekezetek tagjaihoz szólnak, a rómaihoz, a korinthusihoz, a galata-belihez, az efezusihoz, a filippihez, a thesszalonikaihoz. Ezekben nyilván részt vettek ott élő zsidók is, de alapvetően helyiek voltak. A gyülekezetek vezetését Pál és segítői, Márk, Lukács és Apolló látták el. Ezek az első gyülekezetek fokozatosan távolodtak el a zsidóságtól, állandó üldöztetésben volt részük. Ennek ellenére számuk egyre inkább gyarapodott, így mikor a milánói rendelet 313-ban a keresztény egyháznak a többi vallással egyenlő státuszt adott, már jelentős volt számuk a római birodalom területén. Az újszövetség könyvei között nagyon fontosak az ilyen gyülekezetek megismerésében a páli levelek.
| |
|
