|
|
|
A GYÜLEKEZETEK MA
Tradíció és modernség - falusi és városi gyülekezetek
A magyarországi reformáció hajnalán az ország területén mindenhol átalakultak a gyülekezetek. A lakosság túlnyomó része elfogadta a reformátori hitvallásokat és evangélikus vagy református lett. Kialakultak az egyes felekezetekhez kapcsolható tájegységek, ahol azonos hitvallású emberek éltek együtt. Az Ágostai Hitvallás XV. cikke szerint azokat a szokásokat, amelyek megtarthatók bűn nélkül és az egyház békességét, jó rendjét szolgálják, meg lehet tartani. Az újonnan alakult, vagy evangélikussá lett gyülekezetek ekkor hagyták el a régi, különféle, Szentírással nem egyező szokásaikat, de vettek fel újakat is. Tájegységenként változó, az egyházhoz kapcsolódó új szokások alakultak ki. Ezek nagyon fontosnak bizonyultak az ellenreformáció után a kisebbségivé vált egyház megmaradásában, a helyi közösségek megtartásában. A huszadik század nem kedvezett a falusi gyülekezeteknek. A felgyorsult életritmus, az egyre nagyobb és szabadabban elérhető információáradat, az emberek mobilitása sok helyen elnéptelenítette az apró falusi gyülekezeteket, meggyengítve, vagy eltüntetve ezzel évszázados hagyományaikat. Megváltozott a kulturális közeg is, a multikultúra betörése a legkisebb településekre is, csökkentette a tradíció szerepét. Ellenkező folyamatok játszódtak le a városi gyülekezetekben. A sokszor még száz éve is apró közösségek felduzzadtak, a falvakról betelepülők létszámukat növelték. Sajnos azonban sokan el is vesztek az úton: a városba költözve már nem keresték az egyház közösségét. Az új városi gyülekezetekben sokkal jobb feltételek alakultak ki, sokkal kevésbé éltek régi hagyományok, így sokkal rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a megváltozott kor kihívásaihoz. A városiasodott életformát folytatók jobban igénylik azt, hogy az egyház új hangon szólaljon meg, megőrizve eredeti mondanivalóját. Szokásaink átalakulnak tehát, megszűnnek és újak alakulnak ki. A hordozott üzenet azonban ugyanaz.
| |
|
