|
|
|
"A PINCÉTŐL A PADLÁSIG"
A keresztelőmedence
Az egyháztagság a keresztelésünkkel kezdődik. Ezt szemlélteti néhány templom, ahol a keresztelőmedence közvetlenül a bejáratnál található. A templomok többségében azonban az oltár közelében áll, gyakran oly módon, hogy az oltár egyik oldalán a szószék, a másikon pedig a keresztelőmedence helyezkedik el. A "medence" kifejezés annyiban félrevezető, hogy általában csupán egy kisebb félgömb, amelyet le lehet takarni. Sok helyen keresztelőkőnek nevezik. Amikor a lelkész valakit megkeresztel, akkor a keresztelőkancsóból önti a gyermek, vagy adott esetben felnőtt fejére a keresztvizet, ezen szavak kíséretében: "az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében". Ez a néhány csepp víz arra emlékeztet, hogy Keresztelő János a Jordánban úgy keresztelt, hogy az embereket teljesen a víz alá merítette. Ez a "víz alatti" állapot a bűnnek való alárendeltséget jelképezi, a vízből való kikerülés pedig az újjászületést. Teológiailag Pál apostol így értelmezi a keresztséget: "Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk" (Rm 6,3-4).
| |
|
