Evangélikus Egyszeregy :: A templom - Isten háza :: "A pincétől a padlásig"

A templomnak azt a (többnyire külön bejárattal is kialakított) részét, ahol az istentiszteletre való felkészülés folyik, sekrestyének nevezzük. Katolikus szóhasználatban sekrestyés (régiesen templomszolga) az a személy, aki a liturgikus tárgyakat előkészíti, és általában a templomot rendben tartja. Evangélikus gyülekezetekben egyházfinak hívják ezt a személyt. A sekrestye szolgál a különféle kegytárgyak biztonságos őrzésére, továbbá gyakran itt tartják az anyakönyveket is. Ez az a helyiség, ahol a lelkész magára veheti a liturgikus öltözéket, és a szolgálattevőkkel az istentisztelet előtt el tud csendesedni. Sok evangélikus sekrestyében olvasható Luther híres sekrestye-imádsága, amelynek szellemében a mai lelkészek is készülhetnek a szolgálatra. Sok esetben a sekrestyében történik a perselypénz számolása. Jó, ha e helyiségben tükör is van: a lelkész itt tudja ellenőrizni, hogy ruházata, külső megjelenése megfelelő-e. Sok templomban gyakorlat, hogy a síró, esetleg szoptatandó kisgyermeket szükség esetén a sekrestyébe hozza az édesanya, hogy a kicsi ne zavarja az istentiszteletet. Építészettörténeti érdekesség, hogy azokban a templomokban, ahol valamilyen oknál fogva nincs sekrestye, a papi pad előtt sűrű fa-rács van. Ez alighanem arra szolgált, hogy a lelkész viszonylag feltűnés nélkül készülhessen a szolgálatra.