|
|
|
"A PINCÉTŐL A PADLÁSIG"
Az oltár és tárgyai
Az evangélikus templomnak két fókusza van: a szószék és az oltár. A szószékről hangzó igehirdetés jelentős mértékben az értelemre hat, az oltár közelségében azonban a ráción túli világba, a titkok birodalmába érkezik az ember. Amíg a református templomban nem oltár, hanem Úr asztala áll középen, addig az evangélikus templomban - hasonlóan a katolikushoz - ismeretes az oltár. Itt zajlik a liturgia jelentős része: az istentisztelet eleji zsoltárolvasástól kezdve a záró imádságig, mindennek a szíve-veleje pedig az úrvacsora. Az oltár már az ószövetségi zsidóság - és sok más vallás - életében is az áldozatbemutatás helye. A katolikus tanítás szerint a szentmisében újra és újra áldozatot mutat be a pap, az evangélikus értelmezés szerint pedig a lelkész és a gyülekezet bekapcsolódik Jézus Krisztus egyetlen áldozatába, az ő kereszthalálába. Egy régi ének ezért beszél "a keresztfa oltáráról". Sok oltár azért koporsó alakú, mert a középkori templomokban itt helyezték el a szentek ereklyéit, csontjait. Az evangélikus egyház ezt a gyakorlatot nem ismeri. Az oltáron a következő tárgyak találhatók: feszület (a kereszt, rajta a megfeszített Krisztus), nyitott Biblia, égő gyertya, virág, illetve úrvacsorai istentiszteleten az úrvacsorai edények (kancsó és kehely a borral, paténa az ostyával, törlőkendők). Az oltárterítő színe az - ádventtől ádventig tartó - egyházi év függvényében lila, fehér, zöld, piros és fekete. Az oltárt térdeplő veszi körül, ahová letérdelve a hívek az úrvacsorát veszik, illetve ahova egyházkelés, konfirmáció és esketés során térdepelnek.
| |
|
