|
AZ ISTENTISZTELET RÖVID TÖRTÉNETE
Katakombákból bazilikákba
Kezdetben (1-3. század) az istentisztelet két részből állt. Az alkalom első vagy oktató részén bárki részt vehetett, ez a még meg nem kereszteltek istentisztelete volt ("missa catechumenorum"). A második, zártkörű, ún. szakramentális részen csak a megkeresztelt nagykorú gyülekezeti tagok vehettek részt ("missa fidelium"). Ekkor ünnepelték az úrvacsorát. Eleinte magánházaknál, bérelt helyiségekben jöttek össze az első keresztények. A keresztényüldözések idején azonban rejtett helyeken tartották istentiszteleteiket, leggyakrabban a mártírok és elhunyt családtagok sírhelyein, az ún. katakombák szűk folyosóin. Rengeteg egyházművészeti emléket őriztek meg ezek a temetkezési és egyben istentiszteleti helyek. Valamivel később, Nagy Konstantin császár idejétől (4. század), amikor a kereszténység üldözött vallásból a Római birodalom államvallásává lett, már hatalmas bazilikákban látjuk viszont az istentiszteleteit ünneplő egyházat. Ekkorra állandósult a vasárnap délelőtti ünnepi "főistentisztelet", kialakultak a legfontosabb egyházi ünnepek (karácsony, vízkereszt, pünkösd, húsvét). Színesedett, gazdagodott a liturgia, egyre jobban elkülönült az egyszerű egyháztagoktól a papi rend. Ebben az időszakban jelentkeztek az első vészjelek is: a pogány kultuszok hatására kialakult a szentek és az ereklyék tisztelete, egyre nagyobb méretet öltött a Mária-kultusz, az igehirdetés kezdett háttérbe szorulni, és mindinkább elterjedt az úrvacsora áldozatjellege, vagyis a miseáldozat gondolata.
| 
