|
AZ ISTENTISZTELET RÖVID TÖRTÉNETE
A reformáció hatása az istentiszteletre
Az egyház reformációja (1517-től) természetesen hatással volt az istentiszteletre is. Már az ún. előreformátorok is megfogalmazták kritikájukat, és megtették a reformok megvalósulásához szükséges első lépéseket. Girolamo Savonarola, Jan Hus, Peter Wald és John Wycliff egyaránt elindította előreformátori mozgalmát. A valdensek az egyszerűségre, a puritán istentiszteletre törekedtek, a husziták a két szín alatti úrvacsorát hirdették (ezért nevezték őket kelyheseknek), a Wycliff-féle mozgalom az ige és igehirdetés megfelelő súlyának visszaállítását akarta elérni. Mégis a lutheri mozgalom volt az első, amely egész Európában gyökeres változásokat hozott. Luther Márton az egyház kincsének a Krisztusról szóló evangéliumot tartotta. Vagyis Isten igéjét tette meg mércének, azt emelte magasra. Saját kora istentiszteletét is csak e mérce szerint kritizálta. Nem akart új istentiszteleti rendet alkotni, egyszerűen csak megtisztította a meglévőt mindattól, ami nem áll meg a Szentírás mércéjén. Elsősorban a miseáldozat gondolatát vetette el. Meggyőződése szerint Krisztus kereszthalálában Isten hozta meg a legnagyobb, egyszer és mindenkorra szóló áldozatot az emberért, ezt megismételni vagy emberek közreműködésével újra bemutatni lehetetlen és szükségtelen. Az úrvacsorát a lutheri reformáció követői máig is két szín alatt ünneplik. A másik hangsúlyos változás hiányérzetéből fakadt: az igehirdetés elvesztette jelentőségét és súlyát az istentiszteleten. Így vált fontossá az igehirdetés újra-felfedezése. Luther szemében a prédikáció nem csupán szentbeszéd vagy igemagyarázat, hanem élő evangélium, Isten közöttünk megszólaló hangja. Az istentisztelet anyanyelven történő ünneplése szintén a reformációhoz köthető, mint ahogy a szentekhez és a Máriához való imádkozás megszüntetése is.
| 
