 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
||||||||||
|
|
 |
 |
|
|
|
AZ ISTENTISZTELET RÖVID TÖRTÉNETE Ortodoxia, pietizmus, felvilágosodás
A reformációt követő közel három évszázad nagyjából három nagy korszakra osztható a teológiai szellemfejlődés szempontjából. Az első ezek közül az ún. protestáns ortodoxia, mely a 16. század végétől a 17. század végéig fejtette ki hatását. (Az "ortodoxia" kifejezés, mely szó szerint "igazhitűség"-et jelent, itt kivételesen nem a görögkeleti egyházra utal, hanem a protestantizmus egyházainak e meghatározó korszakára.) Ez az időszak volt a reformáció eszméinek megszilárdulása és rendszerezése. A tiszta tanításra való törekvés mellett azonban nagyon hamar háttérbe szorult a személyes hitélet, az istentisztelet találkozás élménye, és a közösség gyakorlása. Hamar "könyvszagúvá" vált mindaz, ami Luther idejében még személyes kérdése és élménye volt az embereknek. A második szakasz a pietizmus ideje, mely a 17. század vége és a 18. század eleje közti fél évszázadra tehető. (A "pietizmus" kifejezés a latin "pietas" /kegyesség/ szóból származik, és eredetileg a mozgalom gúnyneve volt.) Ez a teológiai irányzat az ortodoxia merevségével szembeni tiltakozásból eredt. A tiszta tanítás helyett a tiszta keresztény életre és a személyes hitélményre helyezte a hangsúlyt. Az egyház jól bevált istentiszteleti formáit a belső kegyesség gyakorlatával igyekezett felváltani, s ezzel bizonyos értelemben leépítette az egyház istentiszteleti életének gazdagságát. A harmadik korszak a felvilágosodás volt, a 18. század elejétől a 19. század elejéig, mely liturgiai értelemben valóságos "mélyrepülést" jelentett. A racionalizmus időszaka volt ez, amikor az ész és az értelem dicsősége állt mindenek fölött. A templomok szent tere ebben az időben előadócsarnokká silányult, az igehirdetés pedig egyszerű tanítássá degradálódott. Az úrvacsora is háttérbe szorult, hiszen értelmezhetetlen volt a felvilágosult ember számára. E három korszakot követően azonban elindult egyfajta tisztulási folyamat. Ez evangélikus oldalon Wilhelm Löhe nevéhez köthető, aki neuendettelsaui lelkészként Agendát (az istentiszteleti rendtartást tartalmazó könyv vagy szertartáskönyv), állított össze, s ezzel kísérletet tett az istentisztelet és a liturgia eredeti értelmének és tekintélyének visszaállítására. |
|
Nyitólap -
Tartalom -
Idegen szavak -
Impresszum |
