Evangélikus Egyszeregy :: A konfirmáció :: A konfirmációi oktatás témakörei

Az első keresztények naponként megtörték a kenyeret a Jézussal és egymással való közösség jeleként. A későbbiekben különféle hagyományok és értelmezések tapadtak ehhez a gyakorlathoz. A katolikus egyházban "szentáldozásnak" nevezik, és úgy magyarázzák, hogy a szertartást végző pap, Jézus szavainak elmondásával, mintegy "átváltoztatja" az ostyát és a bort Jézus testévé és vérévé. A középkorban kialakult az a gyakorlat is, hogy a gyülekezet tagjai közt csak az ostyát osztották ki. A reformációt megelőző időszakban több mozgalom is támadta ezt a gyakorlatot. Közülük legismertebb a cseh teológusról, Husz Jánosról elnevezett "huszita" mozgalom. A reformátorok között is adódtak azonban nézeteltérések. A svájci reformáció nagy alakja, Ulrich Zwingli - és nyomán a református egyház - azt tanítja, hogy az úrvacsora csupán jelkép. Luther - és nyomán az evangélikus egyház - viszont azt tanítja, hogy az úrvacsora Jézus Krisztus valóságos teste és vére, a kenyér és bor színe alatt. Ez tehát különbözik mind az átváltoztatás tanától, mind a csupán jelképként való értelmezéstől. Hitünk szerint az úrvacsora szentségét azzal becsüljük meg, ha önvizsgálattal, lelki elmélyüléssel, és minél gyakrabban élünk vele.