|
A KONFIRMÁCIÓI OKTATÁS TÉMAKÖREI
Imádság
Ahogyan az Igében Isten szólítja meg az embert, úgy mi, emberek imádságban szólíthatjuk meg Istent. Isten és ember között tehát "párbeszéd" történik. Jézus így biztatja tanítványait imádkozásra: "Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek" (Mt 7,7). A "Mi Atyánk" kezdetű imádságot is Jézus tanította nekik (Mt 6, 9-13). Ő maga is sokat imádkozott. Az evangéliumok tanúskodnak róla, hogy jól ismerte, és gyakran idézte a Biblia imádságait, a zsoltárokat is. Ne gondoljuk, hogy az imádságnak mesterséges pátosszal, régies szavakkal és színpadias külsőségek közepette kell történnie. Az istentiszteleti liturgiának persze meg vannak a kialakult keretei, és ez így helyes. Egyéni imádságainkban azonban semmi másra nem kell törekednünk, csak hogy minél őszintébben és természetesebben fogalmazzuk meg mondandónkat. Isten előtt nincs titok, és nincs tabutéma. Ő jobban ismer minket, mint mi saját magunkat. A hálaadás, dicsőítés mellett megvallhatjuk bűneinket, közbenjárhatunk szeretteinkért, kérhetünk Istentől bármit, elmondhatjuk örömeinket és félelmeinket, sőt, akár panaszkodhatunk is. Istennel szemben semmi nem számít "illetlenségnek", csak ha nem vesszük komolyan szeretetét és hatalmát.
Kapcsolódó oldalak Az imádságról a Kátéban
| 
